Ezt a kérdést minden tárgyaláson felteszik nekem, ha valamilyen piac, vagy marketingkutatásról van szó. A módszer kiválasztása, a legjobb megoldás megtalálása nem egyszerű dolog, de a kutatás kimenetelét, sikerét és a végső eredményeket nagyban meghatározza, befolyásolja.

Ma szeretjük előnyben részesíteni az online megoldásokat, mert arra gondolunk, hogy azok olcsók. Közvetlen költségeiket tekintve valóban alacsony költségekkel számolhatunk, hiszen pl. nem kell kérdezőbiztost alkalmazni, a kérdőív összeállításához a Google és más programok is kínálnak ingyenes megoldásokat, sőt még összesítik is a válaszokat.

A kérdőívek online szétküldése sem jelentős költség, hiszen ha van saját hírlevél küldő rendszerünk, azzal megtehetjük, ill. – amit ma sokan csinálnak – feltölthetjük a Facebookra, megkérjük ismerőseinket töltsék ki, ill. osszák meg, és már meg is van a kutatás.

Biztos, hogy ez a jó megoldás?

Szerintem lehet ez is, de azért mindig mérlegelni kell néhány dolgot.

A kutatás célja, hogy választ kapjunk egy, vagy néhány kérdésre, hogy elősegítse a tervezett döntéseink meghozatalát, megalapozza azokat.

Furcsa kettősséggel viszonyulunk az adatok védelméhez, a biztonságos adatkezeléshez.

Részint mindenki – magánszemélyként – gyakorlatilag bizalmatlan minden olyan helyzettel szemben, amikor az adatait kérik, nehezen adjuk át, és néha még komoly viták is fakadnak ebből. Egyre nehezebb pl. a közvélemény-kutatók, piackutatók dolga, amikor szükség lenne akárcsak életkori, vagy a családi állapotra vonatkozó adatokra.

Másrészt könnyedén megadjuk akár a legszemélyesebb adatainkat is, ha pl. egy nagyobb nyeremény reménye kecsegtet, hiszen a nyereményjátékokhoz erre van szükség.

Akkor nem gondolunk arra, hogy ezeknek az adatoknak mi lesz a sorsa, csak azt reméljük, hogy adataink megadásával esetleg nyerhetünk valamit.

A cégek oldaláról nézve is érdekes a helyzet, hiszen ők abban érdekeltek, hogy minél több ügyfelük minél több és részletesebb adatát megszerezzék, és azt valamilyen rendszer szerint nyilván is tartsák. Természetesen itt külön kell beszélni azokról a cégekről, akik magánszemélyeknek (B2C) kínálnak terméket, vagy szolgáltatást, azoktól a cégektől, akik más cégeknek (B2B) nyújtanak szolgáltatásokat.

De minden esetben szó van részben személyes adatokról is, mint pl. személyes e-mail cím, vagy közvetlen telefonszám.

Egyszóval rengeteg helyen rengeteg adat áll mindenki rendelkezésére, és mindig csak az a kérdés, hogyan is használjuk, hogyan használhatjuk azokat?

A most hatályos adatvédelmi törvény is elég szigorú szabályokat állít fel, de a 2018-ban életbe lépő új előírások még tovább mennek. A jogszabályokról is szól egy fejezet a könyvben, megkönnyítve a piackutatást végzők dolgát.

Jó válasz lehetne a címben feltett kérdésre, hogy - figyelmesen, vagy karosszékben, esetleg nyugodt körülmények között, stb. -, de mi nem erre gondoltunk. A szakkönyv olvasásnak is megvan a maga fortélya, amennyiben valóban érdekli az olvasót az abban foglalt szakanyag.

Hogyan olvassunk krimit, vagy szerelmes regényt?

Ezeket a könyveket - jellemzően - elkezdjük az elején és végigolvassuk, hiszen a történet úgy épül föl, hogy csak akkor értjük meg az eseményeket, ha követjük a mese, a történet fonalát és felépítését. Persze, tudom, hogy egy krimi esetében könnyen előfordul, hogy az olvasó hátralapoz, hogy megnézze, ki a gyilkos, vagy hogy ellenőrizze, jól gondolja-e, hogy ki lesz a tettes a végén.

Nos, a szakkönyv nem ilyen, és valójában ritkán van csattanó a végén. A Piackutatás egyszerűen című könyv -például - többször is véget ér.