Biztos, hogy kabátban?

Jelentős port vert fel - na jó, csak cikkeztek róla -, amikor múltkorjában Katalin hercegné egy megbeszélélsen végig kabátban ült. A magyarázat az volt, hogy az angol királyi ház tagjai nyilvánosan nem vetközhetnek, és bizony a kabát levétele is annak számított. (Kicsit furcsa volt ez a magyarázat, de ezt most hagyjuk).

Lassan véget ér a tél, már szinte nyáriasak a napok, lekerülnek az emebrekeről a kabátok. Ez persze jó, különösen, ha színházban van az ember, kevesebbet kell a ruhatárban sorban állni.

Azt gondolnám, hogy mindazok, akik telente nem teszik a kabátjuk a ruhatárba, most - ha van még rajtuk - akkor ezt megteszik, de nem. Évek óta foglalkoztat a kérdés, miért? Miért jobb úgy végig ülni egy - esetenként több felvonásos/részes - darabot, hogy közben az ölünkben van a kabátunk?

Bárki mondhatja, hogyan kerül egy ilyen gondolatsor egy, marketinggel, elgéedettséggel foglalkozó oldalra? Úgy, hogy én elégedetlen vagyok azokkal a színházba járó emberekkel, akik nem teszik a ruhatárba a kabátjukat! Hogy ez nem olyan fontos dolog? De - szerintem - igen.

Mégpedig azért, mert ez egy viselkedéskultúra része. A bevezetőben említettem Katalin hercegnét, aki köt az igen szigorú angol udvari etikett, és ez néha bizony majdnem nevetséges, de legalábbis érdekes helyzeteket eredményez. De a hazai nézőket nem köti ilyesfajta előírás, rájuk az a sok éven át megszokott viselkedésforma vonatkozik, hogy a színhában levesszük a kabátunkat. Ha továbblépünk ezen a konkrét helyzeten, és megnézzük a viselkedéskultúrát, akkor azt látjuk,  hogy az öltözködés igen sokat változott, lazult az elmúlt évek során. 25-30 évvel ezelőt az üzleti éeltben a férfiak számára az öltöny alapvető, mondhatni kötelező volt. Ma ennél egyszerűbb a dolog, a farmer teljesen áltlaánossá vált, a nyakkendők eltűntek, vagy módosultak. Ami megmaradt: szép ing, és zakó. A hölgyek esetében is sokat változott a szokás, pl. nyáron már nem oloyan szigorú az üzleti protokoll, hogy mindenkin legyen harisnya. A lényeg, hogy mindig a megfelelő helyzethez, megfelelően öltözzünk föl, hiszen ezzel fejezzük ki véleményünket és gondolatainkat a partner, vagy éppen a színház iránt.

Végezetül csak egy apró történet: vállalkozói életem egyik korai szakaszában (90-es évek eleje) egy -potenciális - ügyfél megjelent egy szép nyári napon piros kockás strandnadrágban (férfi volt az illető), és gumipapucsban. Az irodámban. Ez volt az első találkozásunk. Őszintén elcsodálkoztam. Azután azon is csodálkoztam, amikor a vállalkozásáról beszélt, mert az pont annyira nem volt átgondolt, mint az öltözködése. Nem hitte el, hogy milyen lépéseket kell megtennie, hogy a cég stabilizálódjon, sajnos, 1 év múlva csődbe is ment.

Tiszteltjük egymást, a helyet és viseljünk és viselkedjünk úgy, és azt, ahogyan azt a hely és a helyzet megérdemli.