Enyém, tied, kié? - adatvédelem

Furcsa kettősséggel viszonyulunk az adatok védelméhez, a biztonságos adatkezeléshez.

Részint mindenki – magánszemélyként – gyakorlatilag bizalmatlan minden olyan helyzettel szemben, amikor az adatait kérik, nehezen adjuk át, és néha még komoly viták is fakadnak ebből. Egyre nehezebb pl. a közvélemény-kutatók, piackutatók dolga, amikor szükség lenne akárcsak életkori, vagy a családi állapotra vonatkozó adatokra.

Másrészt könnyedén megadjuk akár a legszemélyesebb adatainkat is, ha pl. egy nagyobb nyeremény reménye kecsegtet, hiszen a nyereményjátékokhoz erre van szükség.

Akkor nem gondolunk arra, hogy ezeknek az adatoknak mi lesz a sorsa, csak azt reméljük, hogy adataink megadásával esetleg nyerhetünk valamit.

A cégek oldaláról nézve is érdekes a helyzet, hiszen ők abban érdekeltek, hogy minél több ügyfelük minél több és részletesebb adatát megszerezzék, és azt valamilyen rendszer szerint nyilván is tartsák. Természetesen itt külön kell beszélni azokról a cégekről, akik magánszemélyeknek (B2C) kínálnak terméket, vagy szolgáltatást, azoktól a cégektől, akik más cégeknek (B2B) nyújtanak szolgáltatásokat.

De minden esetben szó van részben személyes adatokról is, mint pl. személyes e-mail cím, vagy közvetlen telefonszám.

Egyszóval rengeteg helyen rengeteg adat áll mindenki rendelkezésére, és mindig csak az a kérdés, hogyan is használjuk, hogyan használhatjuk azokat?

A most hatályos adatvédelmi törvény is elég szigorú szabályokat állít fel, de a 2018-ban életbe lépő új előírások még tovább mennek. A jogszabályokról is szól egy fejezet a könyvben, megkönnyítve a piackutatást végzők dolgát.

Fontos, hogy az ügyfelekkel előzetesen olyan kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyek alapján őket megkereshetjük, számukra információkat és reklámokat is küldhetünk.

Az új jogszabályok mindenképpen előzetes hozzájáruláshoz kötik a különféle megkeresések küldését.

Így tömeg e-mailt csak akkor küldhetünk ki, ha tisztázott az abban lévő e-mail címek forrása.

Ez lehet

• saját feliratkozói lista (a cég a saját honlapján erre kialakított formátumban kéri a feliratkozást, és egyúttal kötelezi is magát arra, hogy ezen adatokkal nem él vissza, csak saját céljaira használja azokat
• nyilvánosan vásárolt lista/adatbázis – amennyiben erre szakosodott cégtől vásárolunk adatbázisokat, akkor azokra az e-mail címekre is küldhetünk leveleket.

A problémák általában nem ebből fakadnak, hanem a személyes e-mail címekből.

Én egy kicsit szeretném most az „ördög ügyvédje” szerepét eljátszani. Az a tapasztalatom, hogy bármely rendezvényen, szakmai konferencián, üzleti reggelin, vagy akár egy orvosi váróban is, ha beszédbe elegyednek emberek, névjegyet cserélnek. (természetesen üzletemberekről, az üzleti életben mozgó emberekről beszélek). Azért cserélnek névjegyet, hogy a másik, a beszélgető partner a későbbiekben is emlékezzen rájuk, képes legyen azonosítani őket, ill. a későbbiekben is tudjanak kapcsolatot tartani.

Ha ezek után valamelyik fél megkeresi a másikat egy ajánlattal, akkor sokszor fordul elő, hogy a megkeresett fél felháborodik, hogy ő nem ezért adta át a névjegyét. Sajnos, nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, de akkor miért?, illetve, hogy ha azzal keresték volna meg, hogy tőle akarnak vásárolni, akkor az rendben lett volna?

Szóval: ne hozzuk kellemetlen helyzetbe egymást, még akkor se, ha valaki felszínes ismerős – szerintem.

Ha odaadtam a névjegyemet, akkor lehet, hogy a másik azért fog megkeresni, hogy ajánlatot tegyen, valamilyen termék, vagy szolgáltatás megvásárlására, de lehet, hogy segítséget kér, és persze az is lehet, hogy soha nem fog megkeresni.

Ha a téma nem érdekel, vagy a megkeresés zavar minket, akkor töröljük ki, tiltsuk le, vagy közöljük a másikkal, hogy ne tegyen többet ilyet, csak szerintem ne vegyük zokon ezt a megkeresést.

Miért tartom ezt fontosnak? Mert az új jogszabályok nagyon szigorúan veszik a személyes adatok védelmét. De szerintem nem hagyatkozhatunk csak a  jogszabályokra, hanem tudatosan, nagyobb odafigyeléssel kell megadnunk a saját adatainkat is, figyelembe véve, hogy mindenkinek a kapcsolati tőke, a minél szélesebb ismertség és ismeretség a legfontosabb.