Miért kaptam a névjegyet?

A mai blogbejegyzés egy kis mérgelődéssel, tépelődéssel kezdődik.

„nem azért kapta a névjegyet!” – mondta sértődötten egy hölgy a telefonba a minap.

Hát miért? – gondoltam magamban, ha nem azért, hogy ő elérhető legyen. Vagy csak akkor legyen elérhető, ha ajánlatot, pénzt visz neki valaki?

Hogy is van ez? Én egy rendezvényre akartam meghívni, ahol nemcsak jó előadások, hanem sok látogató is volt, és gondoltam, érdekelheti. A szakmai része is érdekes, meg esetleg a lehetséges ismerkedés, kapcsolatok kialakítása. De nem. És napokig azon gondolkodtam, miért volt olyan mérges. Ha nem akar jönni, nem jön, és kész. Azt is mondhatta volna, hogy csak olyan üzleti ajánlattal keressem, amiből neki azonnal és közvetlenül haszna van. Ez mind rendben van.

De ez a mondat: „Nem azért kapta a névjegyet!” – ezt nem tudom értelmezni. Olyan hangzása volt, mintha az ő névjegyét ki kellett volna érdemelni, mintha az egy nagy ajándék lenne.

Holott mire is való a névjegy? Hogy emlékezzenek ránk, megtaláljanak, ha kell. Ebben bizony az is benne van, hogy olyasmivel is megtalálnak, ami nem érdekel minket. De ez az eset akkor is fennáll, ha a honlapunkon ott van az elérhetőségünk, stb.

A történet persze a hamarosan életbe lépő adatvédelmi szabályok függvényében még érdekesebb lesz.

A hivatalos és fő szabály szerint csak olyan üzenetet – pl. hírlevelet, ajánlatot – küldhetünk a nálunk lévő címlistára, amit előzetesen egyeztettünk a címzettel. Mármint azt a tényt, hogy küldeni fogunk neki hírlevelet. Érdekes lesz ez a helyzet a mai üzleti világban, ahol mindenki névjegyeket ad, és lehetőleg minél többet, hogy minél többen tudjanak róla.

Az új törvény szerint egészen szigorú, és néhol elég furcsa kitételei is vannak. Így pl. nem elegendő, ha arra kérünk engedélyt valakitől, hogy számára hírleveleket küldhessünk, hanem a pontos célt is definiálni kell. Azaz: ha arra van engedélyünk, hogy az újdonságainkról tájékoztassuk az illetőt, akkor pl. akciós hírlevelet nem küldhetünk. De véleményem szerint ez nem életszerű, úgyhogy nem lesz betartható.

Ami viszont fontos, hogy nagyon pontosan meg kell határozni, hogy a begyűjtött adatokat hogyan tároljuk, mikor, ki férhet hozzá, mikor töröljük. Emellett igencsak fontos kérdés egy adott cégnél a munkatársak adatainak tárolása, védelme és a felhasználás módja.

Azt gondolom, hogy a következő egy évben igen sok érdekes helyzet fog előállni, és sok vitás kérdés is felmerül majd.

Pl. ma még nem lehet tudni, hogy ha valaki korábban feliratkozott a hírlevelünkre – azaz aktívan kifejezte azt a szándékát, hogy kíváncsi a híreinkre, akkor meg kell-e ismételten kérdezni, vagy ez a korábbi nyilatkozata elegendő-e.

Én magam is kíváncsi vagyok, miközben persze igyekszünk megismerni a törvényt, azért az igazi kérdések az alkalmazás során merülnek fel.

De még ez a törvény sem ad választ arra a kérdésre, hogy vajon „miért is kap valaki egy névjegyet?”

Szerintem azért adjuk, mert azt akarjuk, hogy emlékezzenek ránk, és ha szükségük van olyasmire, amihez mi értünk, megtaláljanak. Még akkor is, ha ez néha felesleges.